Az én utam…formák, amelyek történeteket mesélnek
Colin Foster a pécsi Bak Antik & Modern Galériában
„Mimikri öntőformái” címmel jelent meg egy cikk Fekete Dénes tollából az orszagut.com oldalán.
Idézem: Colin Foster szobrászművész My Way/Az én utam című legújabb kiállítása olyan átfogó válogatást kínál a művész életművéből, amely a különböző korai kőszobrok mellett a bronz, a beton és legújabb műgyanta alapú plasztikákat is bemutatja.
Bak Péter művészettörténész, galériavezető rendezte a tárlatot, amelyen két tematika is megjelenik: egyrészt az archaikus szobrászat, amely akár a barbár népek vaskos erőtől duzzadó mitologikus figuráit, furcsa lényeit és állatait formázza meg, másrészt egy elképzelt tengeri mikrokozmosz, amelyben a stilizált korallok és a kacslábú rákok organikus geometriája a fehér és a festett felületek összjátékaként a mindennapi használati tárgyak öntőformáiban dermedt meg.
Colin Foster sculptor
Az alkotás számomra mindig is a világ megfigyelésével kezdődött.
Nem egyszerűen tárgyakat vagy élőlényeket látok magam körül, hanem formákat, ritmusokat, szerkezeteket és kapcsolatokat. Ezek azok az elemek, amelyek évtizedek óta inspirálnak, és amelyek újra meg újra visszaköszönnek a szobraimban.
Pályám kezdetén a kő volt az elsődleges kifejezőeszközöm. Ez az anyag egyszerre követel türelmet, fegyelmet és alázatot. Monumentális köztéri munkáim során megtapasztaltam, hogy egyetlen forma milyen erővel képes kapcsolatot teremteni az ember és a környezete között. Ma is hiszek abban, hogy egy szobor nem csupán egy tárgy, hanem egy olyan jelenlét, amely párbeszédet kezdeményez a nézővel.
Az évek során azonban az alkotói utam új irányt vett. Egészségügyi okok miatt egyre nehezebbé vált a kővel való munka, ezért új anyagok és technikák felé fordultam. A bronz, a beton és a műgyanta új lehetőségeket nyitottak meg előttem. Nem helyettesítették a követ, hanem új gondolatokat hívtak életre.
Különösen izgalmassá vált számomra a hétköznapi tárgyak világa. Egy egyszerű műanyag öntőforma, egy tojástartó vagy egy csomagolóanyag olyan felületeket és struktúrákat rejt, amelyek első pillantásra észrevétlenek maradnak. Ezekből az ipari formákból kiindulva organikus, természetre emlékeztető alakzatok születnek. Olyan plasztikák, amelyek egyszerre idézik fel a tengeri élővilágot, a korallok finom szerkezetét vagy éppen egy ismeretlen mikrokozmosz különös lényeit.
Sokszor kérdezik, miért jelennek meg ezek a természetből ismert formák a munkáimban. A válasz egyszerű: a természet a legnagyobb alkotó. Az evolúció során kialakuló szerkezetek, ismétlődések és alkalmazkodások lenyűgöznek. A mimikri jelensége amikor egy élőlény alkalmazkodik környezetéhez vagy más fajok megjelenéséhez számomra nem csupán biológiai fogalom, hanem művészeti gondolat is. Arra emlékeztet bennünket, hogy minden forma kapcsolatban áll valamivel, és semmi sem létezik önmagában.
Munkáimban gyakran jelennek meg angyalok, madarak vagy mitikus lények is. Ezek nem konkrét történetek illusztrációi, hanem szimbólumok. A reményről, az emberi kitartásról, a félelemről vagy éppen az átalakulásról beszélnek. Hiszem, hogy a művészet akkor válik igazán élővé, amikor minden néző megtalálja benne a saját értelmezését. Egy korábbi írásom a galériából: MY WAY
Számomra mindig fontos volt, hogy az alkotás ne váljon öncélúvá. A környezetünk, a természet és az ember felelőssége ma talán aktuálisabb kérdés, mint valaha. Ezért foglalkoztat az újrahasznosítás, az ipari tárgyak új jelentése és az, hogyan lehet egy hétköznapi forma művészeti gondolattá alakítani.
Ha végignézek az elmúlt évtizedek munkáin, nem különálló korszakokat látok, hanem egy folyamatos utazást. Az anyagok változtak, a technikák fejlődtek, de az alapvető kérdések ugyanazok maradtak: hogyan kapcsolódunk a természethez, milyen nyomot hagyunk magunk után, és miként válhat egy forma érzelemmé vagy gondolattá.
Remélem, hogy aki találkozik a szobraimmal, nem csupán megnézi őket, hanem időt is szán rájuk. Mert számomra minden alkotás egy meghívás a szemlélődésre, a felfedezésre és arra, hogy egy pillanatra más szemmel nézzünk a világra.
