Nagynyárádi PinceGaléria, szobrászat gyerekszemmel

Amikor a gyerekek felfedezik a szobrok világát, látogatás a Nagynyárádi Pincegalériában

Egy pincegaléria, ahol a művészet nemcsak nézhető, hanem felfedezhető, megérinthető és kérdéseket ébreszt

A művészethez nem mindig kell előzetes tudás. Néha elég a kíváncsiság, néhány érdekes forma, egy különleges tér és az, hogy legyen lehetőségünk szabadon rácsodálkozni arra, amit látunk.

A Nagynyárádi Pincegalériában ezúttal gyerekek jártak, akik egészen más szemmel közelítettek a szobrokhoz és a körülöttük kialakított térhez. Számukra nem egyszerűen műalkotások sorakoztak előttük: egy felfedezésre váró világba érkeztek.

Mit lát egy gyermek egy szoborban?

Egy felnőtt gyakran először azt keresi, hogy mit „jelent” egy műalkotás. A gyerekek azonban sokszor egészen más úton indulnak el.Megfigyelnek egy formát. Megnézik közelebbről. Körbejárják. Kérdeznek. Megpróbálják megfejteni, hogyan készülhetett, miből készülhetett, és vajon miért éppen olyan, amilyen.

Talán éppen ez a szobrászat egyik legizgalmasabb része.

A háromdimenziós alkotások nem egyetlen nézőpontból mutatják meg magukat. Ahhoz, hogy igazán felfedezzük őket, érdemes körbejárni, megfigyelni a részleteket, és hagyni, hogy minden új nézőpont egy kicsit más történetet meséljen. Korábbi cikkem: „Új Terek” pincegaléria

A Nagynyárádi Pincegaléria különleges atmoszférája

A művek bemutatásának helyszíne önmagában is különleges élményt ad. A Nagynyárádi Pincegaléria boltíves, karakteres tere olyan környezetet teremt, amelyben a szobrok egészen más hangulatot kapnak, mint egy hagyományos kiállítótérben.A természetes, rusztikus felületek, a pince hangulata és a szobrok jelenléte együtt egy sajátos világot alkotnak.

Egy ilyen helyen a művészet könnyebben válik élménnyé a gyerekek számára.

És talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit egy gyermeknek adhatunk: nem feltétlenül azt, hogy azonnal megértse a művészetet, hanem azt, hogy merjen kérdezni róla, legyen kíváncsi rá, és megtapasztalja, hogy az alkotásokhoz mindenkinek lehet személyes kapcsolata.

A művészet akkor is hat, ha nem tudjuk még megfogalmazni

Egy gyereknek nem kell tudnia elmondani, hogy milyen művészeti irányzathoz tartozik egy szobor, milyen technikával készült, vagy milyen gondolatot szeretett volna közvetíteni az alkotó.

Elég lehet egyetlen kérdés: „Neked mit mesél ez a szobor?” És máris elindul egy beszélgetés. A művészet egyik legnagyobb ereje éppen ebben rejlik. Nem mindig ad kész válaszokat. Néha inkább kérdéseket tesz fel.

A szobrászat felfedezése gyerekszemmel

A látogatás során jól látszik, hogy a gyerekek számára a szobrok megfigyelése egyben játékos felfedezés is. A különböző formák, anyagok, méretek és felületek természetesen keltik fel a figyelmüket. A térben való mozgás pedig lehetőséget ad arra, hogy ne csak egy helyről nézzék az alkotásokat. Ezért is fontos számomra, hogy a szobrászat ne távoli, nehezen megközelíthető fogalom legyen, hanem olyan művészeti élmény, amelyhez minden korosztály megtalálhatja a saját kapcsolódási pontját.

Egy látogatás, amely emlékké válik

Amikor gyerekek érkeznek egy kiállítótérbe, nem lehet pontosan tudni, melyik forma, melyik szobor vagy melyik pillanat marad meg bennük.

• Lehet, hogy egy különleges alak.
• Lehet, hogy egy viccesnek tűnő részlet.
• Lehet, hogy egy kérdés, amelyre akkor még nem is születik válasz.

De talán éppen ez a lényeg. A művészet nem mindig azonnal fejti ki a hatását. Van, hogy csak elültet egy gondolatot, amely később tér vissza. A Nagynyárádi Pincegaléria számomra ezért is több egyszerű kiállítótérnél. Olyan hely, ahol a művek találkozhatnak az emberekkel és ahol minden látogató egy kicsit más történetet visz magával.

A gyerekek pedig különösen jó példái annak, hogyan lehet a művészethez nyitottan, kíváncsian és előítéletek nélkül közeledni.

Talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mit látunk egy szoborban. Hanem az, hogy mit indít el bennünk.