Colin Foster ytong falazóelemekből és műgyanta öntvényekből készíti szobrait. Érdekességük, hogy az öntőformáik kidobásra ítélt csomagolóanyagokból lettek kialakítva.
Az alkotásokon tojásdobozok, édességek, zöldségek műanyag vagy papír csomagolásának részeit ismerhetjük fel. A hétköznapi tárgyak művészeti célú használata Duchamp óta a művészettörténet része, a szemét pedig műalkotások alapanyagaként alkalmazva társadalomkritikai funkcióval bír. A szemét kommunikációs anyag, mert üzenetet közvetít a társadalomról: információt nyújt (és sok műanyag esetében tárol is) a fogyasztási szokásainkról, anyagtechnikai fejlettségünkről, természethez való viszonyulásunkról. Foster a szeméthez mint alapanyaghoz kétféle analógiát kapcsol. Egyrészt rámutat egy viszonyrendszerre az öntőforma anyaga és az öntvény anyag között. Másrészt párhuzamot állít az ember által termelt csomagolóanyag és a természet elhasznált „csomagolóanyagai” (mészvázak, kiüresedett gubók, tojáshéjak) között.
„Fényességet küldeni az emberi szív mélységébe: ez a művész hivatása.” (R. Schumann)
Az elkészült szobrok anyaga műgyanta, ami gyakorlatilag hőre lágyuló műanyag. „A műanyag alapvetően alkímiai jellegű” mondja Roland Barthes a Mitológiákban, mert magában hordozza a „korlátlan átalakíthatóság eszméjét”. A belé olvasztott anyagok egyedi tulajdonságai megszűnnek és egynemű masszává állnak össze, aminek még jellemző színe sincs, ezért az ebből készült tárgy markáns színt kap, „amelyet aztán úgy használ, mint valami nevet, mintha a szín elvont fogalmával tudna hivalkodni.” Praktikussága, tartóssága, olcsó előállítása miatt lecseréli a fa, fém és papír alapanyagot. Minden anyagot helyettesít. Alakítható és engedelmes. A szemét is gyakorlatilag egy homogén anyaggá egyesül, elvesznek benne az egyedi anyagi karakterek és funkcionalitások. Korlátlanul áll rendelkezésre, mert a társadalom folyamatosan újratermeli. Foster műanyagba öntött műanyag szobrainak fehér színt ad, ezzel irányítja az anyagot a megtisztulás jelentésrétegei felé. A jól mérlegelt formaelrendezés is a megtisztulást, az átlényegülést szolgálják, hiszen a könnyen ráismerhető formák már nemcsak bonbonos tálcák, vagy tojástartók bugyraiként hangsúlyozódnak, hanem horgonyra rátelepedett kagyló-, és csigaváz asszociációkat is felvesznek, ytong „oltárokon” kikelt és hátrahagyott tojások darabjaiként, vagy elfogyasztott áldozati ételek maradványaiként is láthatóak. A profán anyag, bár sorozatszáma van, mégis egyfajta szentséggé válik Colin Foster szobrain. A szemét/műanyag anyagiságának prózaisága poétikává lényegül.
Art Salon Társalgó Galéria 2018.
